|
2008-03-05 20:46:30, szerda
|
| |
| |
Zsidók a költözködo pogány magyarok közt
A költözködo magyarok és kozárok közti kapcsolatok. - A zsidó vallás mint a kozár birodalom uralkodó vallása. - A kozárok a zsidó vallást terjesztik. - Hittérítéseik a Kaszpi-tenger nyugati partvidékein. - Az oroszok, Volga-melléki bolgárok, al-dunai bolgárok közt. - A Chaliziok zsidó hitérol szóló tudósítás. - A birodalmuk megsemmisítése után elmenekülo kozárok a zsidó vallást terjesztik Oroszországban. A Kaukázusban. A tatárok közt. - Zsidó tanok s elemek a költözködo magyarok közt. - Hazai történetírók idevágó nyilatkozatai. - A kabarok. -Az Árpád hadaihoz csatlakozott kozárokkal zsidóhituek is jönnek be az országba. - A Zsiday nemzetség. - A ,,zsidó" szó. - A magyarok közt levo zsidóhituek csak külsoleg veszik föl a zsidó vallást. - A héber és a magyar nyelv közt nincs semminemu benso vagy külso összefüggés. Habár Pannóniában már a magyarok megérkezése elott is élték zsidók, a magyar zsidók története mégsem ezekkel az Árpád hadai által itt talált zsidókkal indul meg, hanem még a honfoglalás elotti idokben és hazánktól távol eso vidékeken. A magyarok és a zsidók ugyanis történeti szemkörünk legvégso határain találkoztak, és már azokban a régi idokben, amidon írott tudósításaink a magyarokról egyáltalán legeloször tesznek említést, igen közel érintkezésbe jutottak egymással. Midon a magyarok és zsidók közt fennállott e legrégibb kapcsolatokat, melyek a magyar zsidók történetének elso két századára dönto befolyást gyakoroltak, kutatni akarjuk, a honfoglaló magyar hadakat egész odáig vissza kell kísérnünk, ahonnét kiindultak, vagyis az Az ovi és a Feketetengenol észak felé terjedo Lebedia tartományig, ahol az osi hazájukbó( kiköltözködött magyarok a honalkotás elott, 884 óta, tudvalevoleg több évig laktak, a kozárok földjén s ezek toszomszédságában. A két ,,vérrokon, egy törzsrol szakadt nép" közt, mely egymással már régóta érintkezésben állott, csakhamar a legbensobb viszony fejlodött ki. Kozárok és magyarok, kiket az orosz évkönyvek egyaránt ugoroknak, az elobbieket fehér, az utóbbiakat fekete ugoroknak neveznek, és akik valószínuleg csak szójárásilag különbözo nyelvüket egymástól eltanulták, szoros szövetséget kötöttek. S a kozár, hogy e szövetséget, melyre a * Az eredeti szöveghez tartozó jegyzeteket a könnyebb érthetoség érdekében melloztük nyugtalankodó s harcias szomszédnépekkel szemben nagy súlyt vetett, megerosítése és biztosítsa, a Hét-magyar egyikének, Elodnek, Álmos után a magyarok legtekintélyesebb vajdájának, egy elokelo kozár not adott feleségül.
A két nép közt a barátságos viszony még akkor sem szunt meg, midon a magyarok a besenyok által Lebediából kiszoríttatván, Etelközbe költözködtek, tehát a kozároktól távolabb estek. Itt is a kozár khágán volt az, aki, hogy a régi szövetség meg ne lazuljon, s hogy frigytársai szétforgácsolt erejét összpontosítsa és emelje, követséget küldött Elod vajdához, kit az egész magyar nemzet fejedelmévé akart megtenni.
Elod vonakodása után újabb követeket küldött a magyarokhoz, hogy velük az egy közös fejedelem szükségét megértesse és nekik, mint a fejedelemségre legalkalmasabbat, Árpádot ajánlja. S a magyarok ,,hajlottak a jó tanácsra", és Árpádot ,,kozár módra paizson fölemelvén, vezérökké, fejedelmökké nevezték". E kozárok nagy része pedig, orosz, arab és zsidó kútfok összevágó tudósításai szerint, amint ezt az összes tudományos világ és újabb hazai történetíróink is egytol egyig elismerik, a VIII. század második felében zsidó vallásra tért. Országuk a vallásos türelemnek épp oly ritka, mint utánzásra méltó szép. példáját mutatta: zsidók, mohamedánok és pogányok, utóbb még keresztények is, békés egyetértésben éltek ott egymás mellett.
De a két kozár államfo: a khágán és a pech (bég), az egész udvar, az állami hivatalnokok és tisztviselok, a törzsfok és vezérek, valamint a hadsereg tisztjei és magasabb rangú katonái mindnyájan a zsidó hitet vallották. A pogány magyarok tehát már Lebediában találkoztak zsidókkal, és a zsidó vallással már kozár szövetségeseiknél megismerkedtek. Hogy ezen, hazai történetíróink által is elismert történelmi tények a régi magyarokra való befolyását világosan megérthessük, szükséges, hogy a zsidó vallásnak a kozárok által történt felkarolását helyesen fogjuk fel, illetoleg magyarázzuk. Azon vallásos közönynél fogva ugyanis, mely a régi magyarokat, valamint a velük rokon kozárokat, bolgárokat, kunokat, besenyoket stb. jellemzi, e népek ,,mihelyt fejlettebb, az értelmet és a szívet kielégítobb, positiv vallásokkal jutottak érintkezésbe, azokat az egyszeru, elégtelen osvallásukkal könnyen föl is cserélték vagy legalább egybevegyítették." E körülmény, mely mint fentebb láttuk, a Duna-melléki bolgároknál is kirívóan mutatkozik, megmagyarázza azt, hogy a pogány kozárok közt mind a három monotheistikus vallás korán és gyorsan elterjedt: az iszlám, mely különösen Perzsiából hatolt be hozzájuk; a zsidók vittek oda magukkal, de amellyel a mai Oroszország déli részének Ázsiából bevándorolt zsidó oslakossága által is megismerkedhettek; végre a kereszténység, melyet közvetlenül Byzancziumból terjesztettek. A Perzsia és Byzanczium, s így az iszlám és a kereszténység mindinkább terjeszkedo befolyása közé beékelt kozár fejedelmek soká ingadoztak az országukban meghonosult különféle vallások között. De minthogy, ha a Koránt elfogadják, Perzsia, ha pedig a keresztet, Bizanczinum nyert volna kiváló befolyást országukra: 740 körül a semleges zsidó vallást választották államvallásnak, mivel önállóságuk, a két nagy szomszéd birodalom között, így volt leginkább biztosítva. Innen az a különben oly feltuno jelenség, hogy, míg a kozár nép közt a pogányság mellett mind a három positiv vallásnak voltak hívoi, a kozár állam fejei, továbbá a törzsfok, az elokelok s a magasabb rangú katonák, szóval: a kormány-köröktol s az udvartól függoek, tán kevés kivétellel, mind zsidóhituek valónak. A zsidó hitnek tehát a kozárok közti elterjedése, vagy helyesebben uralma, nem annyira vallásos, mint politikai okokból történt. Ebbol azután könnyen megértheto az a tevékeny buzgalom is, melyet a kozár államfok a zsidó hit érdekében kifejtettek.
A khágánok, akik, mióta Mózes vallását elfogadták, egytol egyig héber, többnyire az ószövetség könyveibol kölcsönzött neveket viseltek, nem átallották ugyan, ha politikai vagy egyéb tekintetek úgy kívánták, novéreiket és leányaikat a perzsa szultánoknak, a byzanczi császároknak, vagy mint Elod példáján láttuk, a pogány magyar vajdáknak noül adni: de azért minden módon azon voltak, hogy héber könyveket szerezzenek, országukba zsidó tudósokat édesgessenek, népüket a zsidó hitre taníttassák, zsinagógákat építsenek, más országokban lakó zsidó hitfeleiket megvédjék, vagy a rajtuk ejtett sérelmeket megbosszulják, elsosorban pedig azon, hogy a zsidó vallást a szomszéd népek közt terjesszék. E törekvésükben, mely már azért sem lehetett tisztán vallásos, mivel a zsidó hit, mint olyan, a térítgetést soha sem ismerte, elvbol ismerni nem akarta, bizonyára az állam érdeke vezérelte oket elsosorban, mivel ok lévén a térítok, a zsidó vallással egyszersmind tekintélyük és befolyásuk is terjeszkedett a szomszéd népek között. Orosz forrásokból tudjuk, hogy a kozárok még 986-ban követséget küldöttek Kijevbe, hogy Vladimír nagyherceget s általa a pogány oroszokat a zsidó hitre térítsék. A khágán, kinek hanyatlófélben levo birodalma akkor már a végromlás szélén állott, ez alkalommal kudarcot vallott ugyan, de elodei hasonló törekvéseit jobb siker koronázta. A zsidó-kozár állam, tekintélyénél és hatalmánál, valamint azon már említett körülménynél fogva, hogy a vallás dolgában közönyös pogányok más vallásra mindenkor könnyedén áttértek, a zsidó vallás érdekében a messze terjedo és tartós, még nem eléggé méltatott mozgalmat idézett elo a különféle szomszéd országokban, ahol a zsidó hit tényleg el is terjedt. Így a Kaszpi-tenger nyugati partjain, tehát a kozárok toszomszédságában eso vidékeken. A Volga-melléki Bolgárországról az arab Sems-ed-Dín al-Mukaddesi 985-6 körül írott földrajzi munkájában azt állítja, hogy lakosai ,,mohamedánokká lettek, miután elobb zsidók voltak", más szóval: hogy a Volga-vidéki bolgárok csak a hanyatló kozár állam felbomlása után vették fel az iszlámot, míg azelott, azaz a kozár állam virágzása idejében, zsidóhituek voltak. Ezen egykorú s részrehajlatlan tudósítás érthetové teszi azt a különben oly meglepo jelenséget, hogy a 680 körül a Volga-vidékrol a Duna-vidékre szakadt bolgárok közt a zsidó vallás, mint láttuk, bár csak részben s csak eltorzított alakban, de azért mégis elég mélyen megfogamzott; megmagyarázza továbbá Cinnamus, bizánci történetíró amaz állítását is, hogy a Chalizhioknak nevezett Dunamelléki bolgárok, akikkel Il. Gejza idejében, 1152-ben, mint a magyarok szövetségeseivel találkozunk Belus bánnak Mánuel császár ellen indult seregében, ,,Mózes törvényeit, bár nem egészen tisztán, még mai napság is gyakorolják". S azon zsidó hittérítok, kik vagy huszonöt évvel a honfoglalás elott, és nyilván már korábban is, Bolgárországban jártak-keltek és a bolgárokat sikeresen térítgették, alig lehettek mások, mint éppen zsidóhitu kozárok.
Mert egyéb zsidók, különösen a szomszéd országokban élok, már társadalmi és politikai viszonyaiknál fogva sem gondolhattak más hituek tömeges megtérítésére, mi különben még vallásos nézeteikkel is ellenkezett volna. Efféle térítgetési kísérleteket csak független és tekintélyes állású zsidók tehettek, akiknek érdekükben volt, hogy más népeket is vallásukra térítsenek. Ilyen zsidók pedig a honfoglalást megelozo évtizedekben csakis a zsidóhitu kozárok voltak, és ily térítgetési érdek csak róluk teheto fel, úgyhogy nagyon is valószínu, hogy a szóban forgó zsidó hittérítok kozárok voltak, s tán éppen a kozár khágán megbízásából muködtek. Az a különféle alakban felmerült monda is, mely szerint Erdélynek már az osidokben lettek volna zsidó lakosai, nyilván szintén azokkal a kozárokkal függ össze, kiket a honfoglaló magyarok a Maros és Szamos közt találtak, hol még ma is létezik Kozár-vár és Kozár helység. Ezek osi hazájukban megmaradt véreitol, kik annyira buzgólkodtak a zsidó hit terjesztésén, e vallást annál könnyebben elfogadhatták, mivel virágzása idejében a kozár birodalom egész a Kárpátokig terjedt. Sot úgy látszik, hogy a kozárok közvetítése útján zsidó elemek s nézetek még magában a bizánci udvarban is lábra kaptak, és egyebek közt befolyással voltak talán a szent képek rombolására is, mely tudvalevoleg kiváló nagy szerepet játszott az e korbeli bizánci történelemben. A zsidó vallásnak a kozárok útján megindult terjeszkedése még akkor sem szunt meg, mikor az oroszok támadásai a X. század vége felé a kozár birodalmat megsemmisítették.
Mert a legyozött kozárok zsidó hitüket természetesen nem hagyták el azonnal, hanem, bár régi lakhelyeikben megmaradtak, bár elmenekültek, még soká fenntartották. Így például tudjuk, hogy azoknak, akik egész Spanyolországig eljutottak, még unokáik is zsidók voltak. A szétuzött kozár néppel tehát számos zsidó elem jutott a szomszéd országokba, hol a meg nem szilárdult, szüntelen átalakulásban levo vallásos viszonyok közt, a zsidó hit érdekében, eddig még kelloen nem méltatott és tartós mozgalmat keltettek, vagy tán csak fenntartottak. A kozár birodalom meghódítása után sok kozár zsidó, részint, mint hadifogoly, részint mint bevándorló jutott Kijevbe: az orosz évkönyvek pedig éppen ezekrol a kijevi zsidókról beszélik, hogy vagy száz évvel késobb, 1124-ben, nagy zendülést keltettek azáltal, hogy ,,sok oroszt hitükre csábítottak". Petáchjah, a Regensburgból való híres zsidó utazó, beszéli, hogy jelen volt, midon 1180-1185 közt az Örményországban levo moschi hegyekbol, azaz a Kaukázusból, követek érkeztek Bagdadba, az ottani zsidó exilarchához, hogy országuk számára zsidó tudósokat kérjenek tole, mivel fejedelmeik elhatározták, hogy áttérnek a zsidó hitre. Figyelemre méltó továbbá, hogy maguk a kozárok, mikor még önálló birodalmat alkottak, hasonló módon jártak el, és annak tudatában, hogy mint áttértek, a zsidó hitet csak felületesen ismerik, külföldrol zsidó tudósokat hívtak országukba, és vallásos oktatás végett szintén a babilóniai zsidó tekintélyekhez fordultak.
Az Európa és Ázsia határszélén, a Volga közelében lakó brutachok népe, mikor az Európába töro mongolok, által legyozetett, az utóbbiakhoz küldött szentszéki követnek bizonyára hitelt érdemlo s e tekintetben részrehajlatlan tudósítása szerint, még 1245-ben, úgy látszik több szomszédnéppel együtt, zsidóhitu volt. Ha most tekintettel vagyunk e messze terjedo és tartós zsidó vallási mozgalomra, mely a kozároktól eredt, és szem elott tartjuk, hogy a kozárok, kik már politikai tekinteteknél fogva is a zsidó vallás terjesztésén annyira buzgólkodtak, hogy még a tolük távolabb eso, irányukban ellenséges s egészen más fajú oroszokat is meg akarták téríteni, más népeket pedig tényleg meg is téríttettek: elképzelhetjük-e, hogy ugyanezt meg ne kísértették volna a toszomszédságukban lakó, szövetséges és fajrokon magyaroknál is? S a magyarok, akik kezdetleges pogányságukat oly könnyen elhagyták, e térítési kísérleteknek erosebben ellent álltak volna-e, mint a többi szomszédnépek, olyannyira, hogy e kísérleteknek éppen náluk nem volt volna semmi foganatja? A kozárok, mint láttuk, különös súlyt vetettek arra, hogy a magyarokat megnyerjék, s mentül szorosabban magukhoz fuzzék. Viszont a magyarok határozott elozékenységgel viseltettek a kozárok e törekvése iránt, s egész készséggel engedtek a kozár befolyásnak. Az elso magyar fejedelem választása közvetve a kozár állampolitika muve volt. A kozár khágán, csakhogy befolyását a magyarokra annál inkább biztosítsa, a fejedelemségre nekik eredetileg Elodöt ajánlotta, akinek már elobb egy elokelo kozár not adott volt feleségül, és nem Iehet semmi kétség benne, hogy Elod, ha az ajánlatot elfogadja, csakugyan meg is választatik. Magát Árpádot, Elod vonakodása után, szintén ugyancsak a kozárok ajánlata folytán és kozár szokások szerint emelték a fejedelemségre.
Mindezeket összes történetírók elismerik. S a magyarok, akik a rendezettebb állami viszonyok közt élo és náluk hatalmasabb kozároknak ily kiválóan nagy befolyást engedtek állami életükben, egyáltalán ne fogadták volna el a zsidó hitet, melyet a velök szövetséges, gyakran még sógorságban is élo kozárok mérvadó körei, különüsen khágánjai s törzsfonökei vallottak? Nagyobb vagy kisebb részük e hitet, habár csak külsoleg, bizonyára elfogadta, vagy a pogány népek módjára, mint például a bolgároknál láttuk, legalább a maga hitével egybevegyítette. Ezen állítást legtekintélyesebb hazai történetíróink is részint közvetlenül, részint közvetve, de azért elég határozottan s világosan, igaznak vallják. Tekintve ugyanis a magyarok és kozárok benso, baráti viszonyát és egymással való szoros összeköttetéseit, valamint azt, hogy az utóbbiak közt mohamedánok, zsidók és keresztények is voltak: egyhangúlag azt állítják, hogy ,,így a magyarok közt amaz osibb székeikben ezen különbözo felekezetek létezhettek már", hogy mint kozár vérrokonaik és szomszédaik, úgy a magyarok közt is ,,e különféle vallási tanok ismerete" -tehát világosan a zsidó vallási tanoké is - ,,elterjedve volt", sot hogy ,,határosaiknál a zsidó, mohamedán, keresztény hitek mintegy nyilvánosság jogával bírván. leheletlen, hogy éppen ismeretlenek maradtak volna a magyarok elott". Csakhogy e történetíróink különösen a keresztény vallásra nézve hangsúlyozzák e körülményt, mivel éppen belole magyarázzák ki azt a türelmet, amellyel a régi magyarok a kereszténység iránt viseltettek. ,,Bizony", úgymond Szalay - miután konstatálta, hogy ,,a kilencedik században a mozaismus, az iszlám s a keresztény vallás széltében gyakoroltattak a kazár birodalomban" - ,,bizony bajos volna velünk elhitetni, hogy a magyarok a IX. század végtizedében a keresztény kultuszt egyáltalában nem ismerték, sot hogy közöttük keresztények is nem találkoztak volna". A kereszténység azonban a kozárok közt csak kevéssel a magyarok elválása elott terjedt el, s akkor sem vert mélyebben gyökeret. Tehát még bajosabb volna velünk elhitetni azt, hogy a pogány magyarok közt ne találkoztak volna zsidók is, miután bizonyos dolog, hogy a kozár állam, mint olyan, zsidó állam volt, s hogy fejedelmei már politikai okoknál fogva is államvallásukat minden módon terjesztgették. Ha a Kaszpi-tenger mellékén lakó magyarok közt, legjelesebb hazai történetíróink szerint, keresztények is voltak, vagy legalább keresztény tanok is el voltak terjedve: akkor bizonyára még sokkal több zsidó volt közöttük, illetoleg a zsidó tanok még sokkal inkább el voltak köztük terjedve. A magyarok és kozárok egymáshoz való viszonyát egy nevezetes esemény még szorosabbra fuzte.
Midon a magyarok még Etelközben laktaktehát kevéssel azelott, hogy amaz útra keltek, mely oket Pannonföldre vezette -, a kozárok közt viszályok s belháborúk támadtak, minek következtében a legyozöttek a magyarokhoz menekültek, és hozzájuk csatlakozván, a magyarok hét törzsét egy nyolcadikkal szaporították. A magyarokhoz menekült e pártüto kozárokat, mint a majdnem egykorú, bíborban született Konstantin írja, ,,holmi kabaroknak", tán helyesebben magyarul: Káboroknak nevezték. Egy gyakran ismételt, de valószínuleg tévedésen alapuló tudósítás még azt is állítja, hogy a kabarok példáját késobb, szintén belháborúk következtében, még hét kozár nemzetség követte. De hogy a kabarok a magyarokhoz csatlakoztak és Árpád hadait Pannóniába el is, kísérték, azt összes történetíróink történelmi ténynek ismerik el. Sot bizonyos az is, hogy az új haza megszerzése nem csekély részben az o érdemük is volt, amennyiben a magyarokhoz való csatlakozásuk ,,számtalan eros és hu rokon kart szerzett a magyar nemzetnek a honfoglalás nagy és nehéz munkájára". Abban az elsoségben, mely krónikáink szerint Árpád nemzetségéé, a Turulé volt, ok is részesültek. A fent említett bizánci császári történetíró ugyanis azt mondja a magyarokkal egyesült kabarokról: ,,Minthogy erore és vitézségre kitunnek, a csatában elol vívnak, mint elso törzs" ; pár sorral késobb, pedig azt teszi hozzá: ,,Most tehát a kozároktól elpártolt kabarok a magyarok elso törzsét képezik." A honfoglaló magyarokkal együtt e hazába bejött kozárok emlékét több magyar család- és helynév fenntartja,mind ekkoráig. Többen a kunokban vagy palócokban akarnak rájok ismerni. Azok után pedig, miket a kozárok zsidó hitérol fentebb elmondottunk, lehetséges-e, hogy a magyaroknak ezen kozár bajtársai közt is ne lettek volna zsidók? Ha, mint láttuk, a kozár fejedelmek, az udvari és katonai tisztviselok, az elokelok, de a nép nagy része is zsidó hitu volt: akkor éppen azon kozárok közt, akik a magyarokhoz csatlakoztak, ne lettek volna ily zsidóhituek? E kérdésre tárgyilagos s elfogulatlan történész alig fog nemmel felelhetni. Hunfalvy, aki szintén fölveti a kérdést, vajon zsidók ,,a magyarokkal jöttek-e be a kozároktól is, akiknek fo része a zsidó hitet vallotta?" Azt mondja rá, hogy ,,azt nem lehet tudni", tehát lehetségesnek mondja, mindenesetre pedig azt teszi hozzá: ,,A zsidó hitu kozár, mint hadakozó nép, okvetetlen más vala, mintsem azon zsidó, aki a költözködo és foglaló magyarok közt is kereskedést uzhete". Bizonyára ,,más vala" az! Mert a zsidó kozár, származásra, nyelvre és elobbi vallására nézve, a magyarral egy eredetu, ennek egy törzsrol szakadt közeli rokona, tehát nem nemzetiségére vagy eredetére, hanem csak vallására nézve volt zsidó.
Ez azonban nem gyengíti ama ténynek jelentoségét, melyet maga Hunfalvy is lehetségesnek tart, hogy Árpád honszerzo hadai közt, részint tán maguk a magyar-ok, részint pedig ezek kozár bajtársai közt, olyanok is voltak, akik a zsidó hitet vallották és az új hazában talált zsidók mellett, mint látni fogjuk, Magyararszág legrégibb zsidó lakosságának zömét képezték. E tétel, igaz közvetlen adatokkal nem bizonyítható. De a fent jelzett idevágó körülmények annyira döntok, és e tétel mellett annyi késobbi adat teszt közvetett, de azért elég határozott tanúbizonyságot, hogy bátran igaznak fogadhatjuk, még pedig annyival inkább, minthogy több felötlo s különben megmagyarázhatatlan történelmi tényt, de magának a magyarországi zsidók történetének elso századait sem érthetjük meg, hacsak ebbol a föltevésbol nem indulunk ki. Mindezekrol a következo fejezetben bovebben szólunk; egyelore csak annak a jellemzo körülménynek kiemelésére szorítkozunk, hogy régi magyar hagyomány szerint, ama száznyolc apróbb nemzetség közt, mely a honfoglaló magyar népet alkotta, egy Zsiday nemzetség is volt. E hagyomány, úgy látszik, fenntartotta a régi magyarok zsidóhitu bajtársainak emlékét.
Magát a ,,zsidó" szót a magyarok valószínuleg vagy közvetve a kozárok által, vagy pedig egyenesen az oroszoktól vették át, s ide hozták már magukkal. Ne gondoljuk azonban, hogy a zsidó vallás, illetoleg a zsidó vallású bajtársak valami nagyobb, állandóbb befolyást gyakoroltak volna a magyar nép szokásaira. A magyarok, kiknél a vallás fogalma egyáltalában nem játszott nagy szerepet, s kik a vallás dolgával nemigen szoktak tépelodni nagyban aligha törodtek sokat a saját feleik, vagy a hozzájok csatlakozott kozárok zsidóságával. Az elobbiek, bár a zsidó hitet elfogadták, véreik voltak és azok is maradtak; ami pedig az utóbbiakat illeti, beérhették azzal, hogy bennük, a zsidóhituekben, szintúgy mint a többiekben, bátor és harcias bajtársakra találtak. Azok, kik a magyarok vagy kabarok közül a zsidó hitet vallották, nem zsidó pogány - mohamedán vagy keresztény - testvéreiktol semmiben sem különböztek, és a magyarokra annál kevésbé lehettek nagyobb befolyással, mivel e népek vallásos közönyénél s harcias életmódjanál fogva, zsidó hitük aligha gyökerezett mélyen lelkükben, hanem nyilván csak némi külsoségekre szorítkozván, elég felszínes lehetett. Ugyanazzal a könnyuséggel, amellyel azt felkarolták, késobb nagy részben el is hagyták és fölcserélték a diadalmas kereszténységgel. A fodolog, pedig az, hogy azok, kik a zsidó hitet elfogadták, kozár illetoleg magyar nyelvüket tovább is megtartották. Semmi nyoma annak, hogy köztük a héber nyelv is meghonosult volna. És ez különben már magától értetodik, minthogy az ido tájt, mikor a kozárok a zsidó vallást elfogadták, a héber már sehol sem volt élo nyelv.
Maguk a született zsidók már régóta nem beszélték többé, hanem társalgási nyelvük világszerte azon népek nyelve volt, melyek között éltek. Így, jóllehet hogy a kozárok és a magyarok egymás nyelvét kölcsönösen megtanulták, a zsidó vallásos életben eloforduló legközönségesebb és legszokásosabb héber szavak sem ragadhattak a magyarokra, már azon egyszeru oknál fogva sem, mivel a zsidóhitu kozárok, akiktol ezeket megtanulhatták volna, maguk sem beszéltek héberül. E tényállást egyszer s mindenkorra szem elott kell tartanunk, ama régi s mindig újra felmerülo téves felfogás helyreigazítása, illetve kikerülése végett, mely a magyar oskorból fennmaradt tulajdonneveket, sot egyéb magyar szavakat is, a héberbol akarja magyarázni. Ily magyarázatokat, vagy helyesebben: szójátékokat, csak a hanghasonlatosság után ítélo felületes eljárás alkothat. A héber és a magyar nyelv közt nincs semmiféle összefüggés, sem benso nyelvészeti, sem pedig olyan, melyet a kozárok közvetítésére lehetne visszavezetni.
http://www.mazsihisz.com/tortenelem.phtml?tor=26 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: szomszédnépekkel, megsemmisítették, egybevegyítették, szövetségeseivel, összeköttetéseit, legközönségesebb, kereszténységgel, spanyolországig, bolgárországról, tanúbizonyságot, államvallásukat, helyreigazítása, szomszédságában, bolgárországban, elozékenységgel, tulajdonneveket, egybevegyítette, örményországban, összpontosítsa, megtanulhatták, államvallásnak, történetíróink, legszokásosabb, oroszországban, fejedelemségre, zsidóhituekben, megsemmisítése, megismerkedtek, hanyatlófélben, kiszoríttatván, elképzelhetjük, monotheistikus, terjesztgették, magyarázatokat, gyakoroltattak, tekintélyekhez, költözködo pogány, költözködo magyarok, zsidó vallás, kozár birodalom, zsidó vallást, birodalmuk megsemmisítése, zsidó vallást, tatárok közt, magyarok közt, magyar nyelv, magyarok megérkezése, magyar zsidók, honfoglalás elotti, zsidók ugyanis, régi idokben, magyarokról egyáltalán, Habár Pannóniában, Volga-melléki Bolgárországról, Magát Árpádot,
|
|
Offline
